Tél van.
Hó fedi a tájat,ameddig ellátok.
Mindenütt sok a hó, befedte a földet.
Nem csoda,mert tél van a természet pihen.
A vastag hó alatt,az élet megdermedt.
Zúzmara és jégcsap,látható mindenütt.
Sem virág sem zöld fű,nem látható sehol.
A hidegtől szenved,ember,állat,növény.
Élet alig látszik,minden a tavaszra vágyik.
Ha a téli ,hideg miatt ennyi szenvedés van.
Mit szenved a lélek,hogyha tél borul rá.?
A tél és hó elmúlik,eljön a kikelet.
A természet új életre kel majd.
Mi örülhetünk majd az új gyümölcsérésnek.
Vajon a lelki tél is,megszűnik e végre?
A dermedés is eltűnik,a lelki életből?
Lesz újra virág és gyümölcs,a lélek kertjében?
A természet rendje,tél után tavasz jön.
Az Úr így rendelte,a lelki életben ez bekövetkezik e?
Kérjed az Urat,hogy hozza el a lelkedre is a tavaszt.
Vida Bálint 1970.01.02.
